Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás...

    Ma éjjel a jó gyerekeket meglátogatja az a bizonyos piros kabátos, nagy szakállú kedves öreg úr, aki a Mikulás nevet viseli. A gyerekeim nagyon lelkesen pakolták össze a szobájukat, majd kitették a zsír új gumicsizmájukat, nehogy szó érje a ház elejét. :)

Az már tiszta sor, hogy a mikulás bácsi nem is létezik, vagy mégis? :) Mindenesetre csizma bekészít, egész nap ablak figyelget, minden koppanásra megdermed. Na ezek az én gyerekeim.
Idén a lányok mézeskalácsból készült kis ajándékokkal lepik meg a nagyokat, mert hozzájuk már nem jön a Mikulás, de mi szeretjük őket. :)
A tejfölös pohár nagyon beválni látszik. Ma bementem az iskolába, és a mennyezeten ott lógtak a harangjaim. :) Sok sok "zsanna" harang készült, a szorgos tanító nénik keze által. Szuper jól néz ki! Holnap le is fényképezem.

Szóval visszakanyarodván magamhoz, elővettük a tejfölös poharakat, és struktúr pasztával lekentük, majd beszórtuk gazdagon csillámmal.




Ezután egy felmelegített csavarhúzóval átszúrtuk a tetejét, és hagytuk 1 napig száradni.
Másnap belenyomkodtunk szaténszalagot, és féknek belekötöttem egy fél fogpiszkálót. A végére mogyorót ragasztottam ragasztópisztollyal.

Közben a gyerekek, mint szorgos kis manók, a mézeskalácsokat szurkálták át aranyszalaggal, és elcsomózták a végét, hogy karácsonyfadísz váljék belőlük. 3-3 db fér bele egy pohárba.
Előkerült a piros krepp papír, ezzel kibélelték a kis pohárkát. A mézeseket beletettük kis pöttyös celofán zacsikba, és lehegesztettük őket.
Végül összeraktuk a kis csomagot, és betekertük pöttyös celofánba, majd egy piros szalaggal átkötöttük a tetejét.

A kész Mikulás csomag

Mindenkinek örömteli Mikulásozást kívánok!